SZERINTED MILYEN LESZ BUDAPEST ÖTVEN ÉV MÚLVA? 

Szerintünk ilyen:
 
 A hatalmas aranykapu, amely felett vagy tíz nyelven villódzott a „Bulinegyed” felirat, végül pontban hétkor nyílt ki. Eddigre tüntették el az előző este hulladékát, töltötték fel a készleteket, hogy indulhasson az esti roham. A szórakozóhelyek, szállodák, a szűk utcák színesre festett házai előtt szinte mindenütt kiülős helyek asztalai álltak megterítve. Harsogó zöldek, kékek, lilák villantak a járókelők szemébe, a szemüvegek elé virtuális hirdetések, játékok, vicces videók ugrottak be pár méterenként, ezekkel próbálták becsalogatni és bennmaradásra bírni a turistákat a helyek. Kálmán persze ezeket nem látta, csak cikázott az asztalok, táblák, ódivatú cégérek, kitett növények között, félig vakon, mintha becsukott szemmel menne, csak a lila-kék-vörös árnyalatok fúródtak a szemébe: erős, vakító durva színek. Emberek még alig voltak az utcákon, az asztaloknál is csak pincérek, kidobók, becsali emberek itták a kóláikat, és beszélgettek a kuncsaftokra váró robotprostikkal. 
...
 
A Tündérkert a Citadella előtt nyílt meg, részint befogadva az épületet is. Imádták a turisták és a pesti fiatalok is. Tényleg tündérkert volt: hatalmas, ágas-bogas, éjjel világító fákat vetített a kiterjesztett valóság az ott üldögélő vendégek fölé. A rendeléseket repkedő tündérek – beöltöztetett drónok – vették fel, az ételeket, italokat koboldok hozták ki. Folyamatosan szólt valami nem e világi zene, az ételek pedig nem is emlékeztettek semmire a megszokott földi táplálékok közül. Vegán alapanyagokból nyomtatták őket, megvolt bennük minden szükséges tápanyag és nyomelem, de az ételdizájnerek – a promóciós anyag szerint – a tündérmesék öröklétű gyermeki világát idézték meg velük. Elképesztő színek és kacskaringós formák virítottak a tálakon. A dizájnereik rajongtak az élénk neonszínekért, a ciklámenért és a magentáért meg legfőképpen az aranyért és az ezüstért, a csillámért és a sziporkáért, a barokkos és steampunk cikornyákért. Az íz másodlagos volt – az ételek többsége inkább édeskés vagy egyszerűen nátrium-glutamát-ízű volt –, a színorgia és a sokféle egzotikus, fűszeres illat vitte az élményt. 
 
...
 
A Tündérkert a Citadella előtt nyílt meg, részint befogadva az épületet is. Imádták a turisták és a pesti fiatalok is. Tényleg tündérkert volt: hatalmas, ágas-bogas, éjjel világító fákat vetített a kiterjesztett valóság az ott üldögélő vendégek fölé. A rendeléseket repkedő tündérek – beöltöztetett drónok – vették fel, az ételeket, italokat koboldok hozták ki. Folyamatosan szólt valami nem e világi zene, az ételek pedig nem is emlékeztettek semmire a megszokott földi táplálékok közül. Vegán alapanyagokból nyomtatták őket, megvolt bennük minden szükséges tápanyag és nyomelem, de az ételdizájnerek – a promóciós anyag szerint – a tündérmesék öröklétű gyermeki világát idézték meg velük. Elképesztő színek és kacskaringós formák virítottak a tálakon. A dizájnereik rajongtak az élénk neonszínekért, a ciklámenért és a magentáért meg legfőképpen az aranyért és az ezüstért, a csillámért és a sziporkáért, a barokkos és steampunk cikornyákért. Az íz másodlagos volt – az ételek többsége inkább édeskés vagy egyszerűen nátrium-glutamát-ízű volt –, a színorgia és a sokféle egzotikus, fűszeres illat vitte az élményt. 
 
...
 
A Felhő ezerszer menőbb hely volt, mint bármi más Pesten, és nagyon nem volt könnyű oda bejutni. Sok turista csak azért jött el a városba, hogy egy estét a Felhőben töltsön. A csepeli szigetcsúcs felhőkarcolói felett lebegett négyszáz méter magasan. Négy óriási argonos ballon tartotta, akkorák, hogy a felhőkarcolók elől is eltakarták volna a napot. Ezért nappal az egész monstrumot leúsztatták délebbre. Napszálltakor, amikor az irodákból már hazamentek a dolgozók, visszatért a Felhő. Este hat-nyolc körül nyitottak, ekkor kezdtek oda fel-le ingázni a cég saját drónjai. A lényeg a kilátás volt – a felhő teljes padlója nagy szilárdságú üvegből készült, az egész kivilágított város ott volt a látogatók lába alatt. A hely nem volt nagy, az argonos ballonok felhajtóereje korlátozott, és a biztonságra is kellett adni – minden este csak meghatározott számú ember mehetett fel. A jegyeket liciten értékesítették, az árak pedig az egekben voltak. A világ sznobjai nyomták fel, akik versenyeztek azért, hogy itt igyák magukat félholtra.

2068.hu